fgfgfg
asfgdsfgsdgfsdgfdgf sgfs sdrt bsdtz ghgd tu nm dfgzu xfch dsz stz gh hg szt
sdasdfdasf
ssan egy éves nyűglődés és a remény, hogy most, végre most pontot teszek az én kis küldetésem í-jére. A másik szál, hogy az egész család karácsony óta pingpongozik egy baci-vírus koktéllal, ami múlt hétre arcüreggyula formájában manifesztálódott Kedvesnél és biza elég rendesen lerúgta a lábáról. Ez persze lapból is szar, de két, már nem annyira beteg, de közintézménytől még eltiltott eleven gyerekkel, kimondottan szar. Mivel a harmadik, még a blogomon is magánjellegűnek számító szál is jelen volt (van?), próbáltunk mindenkinek megfelelő megoldást keresni a hétvége eltöltésére. Az alap az volt, hogy pénteken gyerekek ovibölcsi, hogy Kedves pihizzen egy kicsit. A harmadik szál, hogy a nagymamámhoz vidékre nem tudtunk beugrani a karácsonyi AnyósApósozás után hazafelé, ahogyan szoktunk, mert Kedvest az utazás napján még ügyeletre kellett vinni, migrénnel. Tehát eltolódott erre a szombatra. Viszont, mivel a nagymamám már nem egészen gondolkodik olyan frissen, mint kellene, elkezdett aggódni, hogy mennyire csúszik az út és ő jobban tudja, meg gondoljuk át, meg minden. Oké, nekem nem annyira hiányzik most ez az út, lebeszélhető vagyok, így felszabadult a szombat. Úgy döntöttem kiviszem a kölköket szüleimhez, egyúttal veszek festékhez alkatrészt (mert a hígító elpárolgott, az edző, meg olyan kurva edzett lett, hogy hamutartót fogok esztergálni belőle), amit a nagyanyámhoz indulás előtt akartam addig, de így Kedvesnek adok még egy kis időt regenerálódni és amikor majd vasárnap lelépek, hogy lefessem a vázakat (mert közben vettem egy fémtiszta országúti vázat), nem lesz lelkiismeret furdalásom. Mondjam, hogy nem így lett? Az egész olyan jól meg volt komponálva. Az egész arra épült, hogy megveszem a festéket és ez annyira biztosnak tűnt, mert tudtam, hogy szombaton is nyitva van a bolt. Rosszul tudtam. Pontosabban elvileg nyitva van, csak januárban nem. Csak nekem, c
